Te táncolsz a szakadek szélén,
én csendben a mélyböl nézlek.
Te vivodsz valahol az élettel,
én mar elfogadtam a létet.
Szomoru álmaim nem zavarja meg senki,
Neked is itt kéne, vélem kéne lenni.
Én már néha nem is hiszem, hogy élsz,
de ha meglátlak, tudni fogom Te vagy,
elviszlek a mélység fölé.
Megtisztultam, mint egy igazi hó, mint az igazi éj,
nincs már szó a számban, ne félj, ne félj, ne félj!