Hallottam egy régi mesét, so'sem felejtem el,
Ha átmegyek a szivárványon, boldog lesz életem.
Gyere te is jóbarátom, induljunk hát el,
Vár reánk a szivárvány és boldog lesz életem.
Ref.:
Esik most az esõ, ragyog fenn a nap,
Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt
Nem jön vélem egy barátom se, egyedül ballagok,
Átmenni a szivárványon, tán soha-soha nem fogok.
Ref.:
Esik most az esõ, ragyog fenn a nap,
Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt
Boldog vagyok, mert átmentem a szivárvány alatt!