A legjobb kirándulásunk '962 elején volt.
Ott fent a Lajos-forrásnál az osztály jót nevetett.
Nem voltunk még koedukáltak, az osztály fiúkból állt.
Az ösvényen fénylő napfoltok közt, én s a többiek.
Csányi osztályfőnök úrral,
Csőke igazgató úrral,
Vértes földrajztanárnővel,
aki ott ment nylon blúzban.
Figyeljétek összetettségét, szólt a tanárnő.
S felemelt egy csillogó hátú szép bogarat.
Juharfákat és magas tölgyfát figyeltünk meg.
Megkülönböztettünk bibét és porzót utunk során.
Vértes földrajztanárnővel.
A barna trotőrcipőssel.
A kék színű melltartóssal,
Nikotintól sárga ujjal.
Egy tisztáson a pihenőnél a Vértes tanárnő
Lefeküdt, és szemét lehunyta a sok porzók között.
A pázsit tele virággal
Kékkel, pirossal, sárgával.
Sok-sok földrajztanárnővel.
Csupa lehunyt szeműekkel.
A szám tele dióízzel.
Hűvös, bűvös forrásvízzel
Álmos földrajztanárnőkkel,
Csupa lehunyt szeműekkel.