Szíved zakatol,
Mindig meredek az út,
Ami fogva tart,
Csak a jelen és a múlt íze, mi itt maradt,
Egy rossz emléket hívogat.
De gyere még!
Szíved oda húz, hova beköszön a fény,
Ma is láthatod,
Minden kicsi élmény színe bent ragyog,
A szívedben, ha bent hagyod.
Ha te is akarnád és éreznéd,
Ma is él még, és újra láthatod,
Ha igazságot, békességet kérnél,
Tán nem hiába remélnél!
Magad ne emészd,
Úgyis oda visz az út,
Ma is arra mész,
Merre szeretetet nyújt, egy kéz, mely ott lebeg,
Kérned sem kell, ad neked.
Egy menedék!
Ha szíved zakatol,
Téged igazol a múlt,
Mire minden más, régen elavult,
Te fentrõl nézheted,
A végtelen, szabad, kék eget.
Ha te is akarnád...