Alig telt el néhány év
s te meghíztál és megőszültél végleg.
Arcod mint egy csatatér,
ahol harcban állnak egymással az évek
Lefogadom, hogy Nőnapon
a feleségednek virágot se vettél.
Barátnőd lett a Koleszt Irén
s a cigarettától okkersárga lettél.
Ugyan mért, mért tűröd el?
vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Hova lett belőled az a tűz,
ami a gimnáziumban akkora lánggal égett?
Megöregedtél, öregem,
de azért se foglak békén hagyni téged.
Ne mondd azt, hogy a pozíciód
bizonyos cselekvési szabadságot tesz lehetővé.
Egy szénné égett pirítós,
ha megvajazzák, se válik már ehetővé.
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Tudom jól, hogy a bankkölcsön
meg az adó szinte szétmorzsolják az embert.
Néha úgy érzed, olyan ez,
mintha valaki folyton megsózná a tengert.
Mégis-mégis a te hibád,
hogy ott tartasz, hogy semmi közöd hozzád
s a valóságos álmaidból
nem maradt, csak álmos valóság.
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?
Ugyan mért, mért tűröd el?
Vajon mért, mért,
mért nem érdekel?