Benjamin, te gaz kölyök,
Hogy tolvaj vagy, az meglepett,
Bár a bűnhöz értek jól,
Hisz láttam éppen eleget
Hé, őrök! Ezt itt csukjátok le,
S börtöne kulcsát a Nílusba dobjátok be!
Ám mind a testvér térdére hull
Könyörülj rajta, ó, kegyelmes úr!
Nem lopott, hidd el, csak rászedték őt
Minket fűzessél rabláncra előbb
Ááááá-ááááá!Ááááá-ááááá!
Ugyan, dehogy, nem lehet egy szó sem igaz belőle
Engem, ne őt! Nem vihetünk rossz hírt haza felőle!
Acélos húrok dobolják,
Bármit mondtok, velünk van az igazság
Ha lóg a rózsaszín madártoll,
Csapdát lehet állítani akárhol!
Igaz, igaz! Egyenes a lelke, mint a bambusznád
Csaló? Soha! Tudják meg, kik eddig meg nem tanulták!
Biztos, hogy apály után dagály van,
És biztos, hogy Benjamin ártatlan
Ahogy a napfény kell a banánnak,
Úgy kell ez a kedves fia apánknak!
Nem ő! Dehogy! Én voltam a tolvaj, engem csukass le!
Rabod leszünk! Mi itt maradunk, Benjamin, utazz te!
Lalalalala
Akár a pampákon a napsugár,
Úgy ragyog a kisöcsi, ha szabadon jár
Kell neki tejbepapi banánnal,
Ananász, a kiwi meg a madárdal!
Nem ő! Dehogy! Mi voltunk a rablók, minket csukass le!
Engedd el őt! Jó atyánknak megszakadna a szíve!