Nem bízom senkiben, egyedül élek
Nem érzek semmit, nincs lelkem se szívem
Csigaházba bújva, csápjaim behúzva
Nem közelít senki, az évek csak múlnak.
Nyárra ősz jön, faggyal köszönt a tél
Megfagyott a szívem, most már túl nehéz.
Kiáltok a napnak, süssön hát reám
Köröttem csak hó van, nincs egy szál virág
Az idő meg nem ál, én is öregszem
A nap beragyogja temetetlen testem
Hamvaimból lassan egy kis virág kibújt
Szeressétek hát őt, hiszen én vagyok!