Juvenalis:
Egy reggel úgy ébredsz, hogy másképpen látsz mindent.
Eltűnt a megszentelt varázs.
Nem hív a messzeség, és nem kísért a végzet.
Esténként kocsmákba vágysz.
Ne kérdezd, hogy kiről van szó!
Úgy, mint én, magadra gondolj!
Szavamból eltűnt a láz.
Minden már üres póz.
Napfénytől, zöldmezőtől illatos az ének.
Izzadtan fűzök szóhoz szót.
Hervadt kis szirmok közül lopkodván a mézet,
Megértve rosszat és jót.
Ne kérdezd, hogy miért van így!
Hol van már az, ami hajszolt?
Szememből eltűnt a láz.
Minden más üres póz.
Hátam mögött a történelem:
Sok dicsőség. és tengernyi szenny.