Földöntúli zongorából furcsa dallam száll,
Egy elfelejtett boldogság, majd egyszer rám talál.
Egy földöntúli hang mesél, és én csak hallgatok.
Egy elfelejtett életem ma már csak csillagok.
Ne félj, ne félj, oly szép az üzenet!
Ne félj, ne félj, az ember mit tehet,
Van még remény, a távolban a fény ragyog fenn
Én itt vagyok!
A Földön annyi minden van, mit én már nem hiszek,
Egy elfelejtett szenvedésből jön az üzenet.
Nem tudom, hogy mit remél az ezredforduló,
Én úgy hiszem, hogy eltekarja majd a téli hó.
Ne félj, ne félj, oly szép az üzenet!
Ne félj, ne félj, az ember mit tehet,
Van még remény, a távolban a fény ragyog fenn
Én itt vagyok!
Ne félj, ne félj, oly szép az üzenet!
Ne félj, ne félj, az ember mit tehet,
Remél, még él, reményben él a fény,
Van remény!