Álltam, úgy virradt rám tompa hajnal.
Ébren hallgattam minden neszét.
Fáradt, fémízű sóhajra füst száll.
Kinn a város mormol mesét.
Apró fények közt jártam éjjel.
Szalag suttogja hangom a zajban.
Régvolt képekről álmodtam újból.
Aztán elmentek, jól van így.
Viszlát, menj, így jó !
Nem bánt semmi se már.
Viszlát, menj, légy jó !
Nem fáj, csak kattan a zár.
Menj el, viszlát !
Menj, így volt jó !