Most már mégis így lesz jó,
Talán hiányod is majd lassan megszokom.
Mától semmit nem jelent
Az a néhány sor azon az elsárgult lapon.
Mert hosszú útról megérkezve,
Kint felhőt tép a szél,
Lassan átkarol és érzem én,
Hogy minden más lesz még.
Most már mégis így lesz jó,
Bús tengerszemed valaki másra néz,
Bűvös mosolyod titkait
Poros emlékeim közé elrejteném.
Mert hosszú útról megérkezve,
Kint felhőt tép a szél,
Lassan átkarol és érzem én,
Hogy minden más lesz még.
A nagy udvarából a nap
Meleg fényét küldi felénk,
Lassan átkarol és érzem én,
Hogy minden más lesz még.
Mint egy kisgyerek, félve megremeg,
Mert itt van az éj.
Álmában lehet, mert boldogan nevet,
És játszik még.
Mert hosszú útról megérkezve,
Kint felhőt tép a szél,
Lassan átkarol és érzem én,
Hogy minden más lesz még.