Amikor a csend a minden,
A néma utcákon már senki sincsen,
Álmainkat óvjuk hajnalig még.
Egy tucat összetörött utcalámpa,
Magányosan lassú táncát járja,
S hallgatja a szív szelíd énekét.
Most szép mosolyodba bújva
Álmodban is ott vagyok,
Vigyázom rád, jól tudod.
Ma álmodj színt az égre,
Álmodd azt, milyen jó,
Felejtsd most el azt, ami volt.
Villámlik a sötét utca,
Hideg betontestét eső mossa,
Mint mindannyian, ő is csodát remél.
Lassan érkezik az újabb hajnal,
Ablakomon benéz szelíd zajjal,
Halvány fényével újra a földre lép.
Most szép mosolyodba bújva
Álmodban is ott vagyok,
Vigyázom rád, jól tudod.
Ma álmodj színt az égre,
Álmodd azt, milyen jó,
Felejtsd most el azt, ami volt.