Ez a dal neked szól, Te féreg! Tudod Te jól, hogy miről beszélek... Te visszaéltél a bizalmammal. Most bosszút állok a szavaimmal!
Mosolyogva jöttél, jóbarátnak tűntél, mikor bajban voltam, Te gyorsan eltűntél.
Továbbmész, ha meglátsz, rád nézek elfordulsz, vigyorogsz, mikor a hátamba kést szúrsz.
Hátba támadsz engem, szemtől-szembe nem mersz, nincsen becsületed mert senkit sem tisztelsz.
Szavad nem ér semmit, nem érzed ha vétkezel, nem hiszem el neked azt sem amit kérdezel!
Emlékszem, hogy fogadkoztál időközben megváltoztál, miben hittél elárultad, barátaid megtagadtad. Emlékszem, hogy fogadkoztál időközben megváltoztál, minden hittél megtagadtad, barátaid elárultad.
Nem baj, hogy ha ennyi volt nem tartóztat senki, de kétszínű arcodat nem fogom feledni!
Tudom most már ki az, ki cserben hagyott engem, akkor lesz csak nyugtom ha véredet vettem!