Mind elnyíltak a mezei virágok,
Férjhez mentek előlem a leányok,
Nem is maradt a számomra még egy se,
Kit a szívem az árva szívem szeretne.
Szépen szólnak a mezei pacsirták,
Szomorúan sírnak az édesanyák,
Szomorú édesanyák ne sírjatok,
Megvígasztal a leszerelő fiatok.
Ablakimba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli haját,
Én is abba fésülöm a göndör hajamat,
Vadász vagyok, szeretem a lányokat.
Nincs szebb rózsa a pünkösdi rózsánál,
Nincs jobb ember a mi századosunknál,
Jobb kezével levágja a tiszti csákóját,
Hosszú szabadságra ereszti a századját.
Egész század levonul az udvarba,
Századkürtös az ima előtt most fújja,
Százados úr most vezényel imához,
- Hogy lábhoz!, viszakozz!, ne mozogj!
Isten veletek falumbéli szép lányok.