Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már
Tanáraink és társaink, a szívünk nem feled,
Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled, immár isten veled!
Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De az élet szólít, menni kell,csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.
Virágok közt egy kisleány,mért könnyes a szemed?Az esti séta véget ért,talán ezt könnyezed?
Tudom,hogy új öröm derül holnapra szemeden.
És azt hiszed csak mese volt a diák szerelem,a diák szerelem?
Szétszór a sors, mint szél a port, ki tudja, merre vet.
De szívünk egyszer visszahoz ölelni titeket.
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!
Még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát!