1. Csendesen, kéz a kézben sétáltunk lent a téren.
Hideg volt éjjel, és semmi sem mozdult, csak néma csend.
Gyengéden átkaroltam, ő kérdezett, s én válaszoltam,
Bár némelyik szóról azt sem tudtam még, hogy mit jelent.
Van ennek négy vagy öt éve, ha számoljuk, száll az idő.
Hogy el kellett jönnöm, még most is fáj nagyon.
2. Most itt állok újra a parton, fényképed kezemben tartom.
Már hiába hívlak az egykori számon, már mást jelent.
A ház, ahol laktatok régen, még ugyanúgy ott áll a téren.
Már hiába kérdem, senki sem tudja, mi lett veled.
Én járom az utcákat sorra, minden hely téged idéz,
De túl nagy a város, s hogy merre vagy, nem tudom.
R. Rég láttalak szép kedvesem!
Nem jön levél. Mi van veled?
Útnak indulok, hogy megkeresselek.
Nincs senki más. Hogy keresselek?