Didereg az őszben a mindenség, szemeire fátyol hull.
Hol a seregünk, hol az ellenség? Hol a múlt?

Csak a hadak útja világít fent, mesebeli tűnt ország.
Kicsi a Hazánk, de van Istentől Koronánk.

Hamu fedi szép tüzek emlékét, van még tán parázs.
Csikorog a csend, feni kés élét, roppan már a ház.

Állj fel újból néma város! Mennyi kín kell még?
Álmaidból néma város, Mennyit adsz fel még?

Kelj fel újból, néma város! Mit veszíthetsz még?
Kéz a kézben, tűz a tűzben, Hajnal fénye ég!

Örök az a tűz, ami fellángolt, örök az a zúgó szél.
Soha nem ül el, soha nem számol, sose fél!

Kegyes az idő, mikor álmot sző, simogat a bársony csend.
Csalogat a méreg a képernyőn odabent.

Menekül a gyáva, ha nincs már pénz, idegen a messzi határ.
Kavarog a lelked és folyton félsz, élni kéne már!

Állj fel újból néma város! Mennyi kín kell még?
Álmaidból néma város, mennyit adsz fel még?

Kel a Nap, vele ébredek, jön egy új valóság, könnyezve táncol.
Beleroppan a gépezet, jön a hajnal újból, ébred a város már!

Állj fel újból néma város! Mennyi kín kell még?
Álmaidból néma város, mennyit adsz fel még?
Kelj fel újból, néma város! Mit veszíthetsz még?
Kéz a kézben, tűz a tűzben, hajnal fénye ég!
Énekelj, hát néma város, úgy legyen, mint rég!
Bontsd ki újból, azt a zászlót, szabad magyar nép!

Énekelj, hát néma város, úgy legyen, mint rég!
Bontsd ki újból, azt a zászlót, szabad magyar nép!

Énekelj, hát néma város, úgy legyen, mint rég!
Bontsd ki újból, azt a zászlót, szabad magyar nép!