Refrén:
Várj még, ne mondd azt, hogy elég!
Várj még, ne add fel a reményt!
Várj még, bármennyire nehéz,
Várj még, adj magadnak esélyt, várj!
Várj, mÃg eloszlik a sötét!
Várj, mÃg nem áll senki közénk!
Várj és ne add fel a reményt!
Várj, mÃg eljön aki megért, várj!
Oly elveszett voltam épp,
és jött egy srác,
egy angyalarcú ördög,
mert nem volt más ...
Megláttam s tudtam rögtön én;
itt van hát a legnagyobb kÃsértés,
mi érhet egy lányt ...
Úgy nézett rám! Oh az a szempár! Nincs felejtés!
És ő már messze jár!
Hittem és voltak álmaim akkor még,
és nem tudtam, hogy les rám egy ellenség ...
Csak nézték őt a lányok és nem tudták,
az angyalban az ördög már ott bujkált ...
Úgy ölelt át, úgy simult hozzám! Hogy feledném?
De ő már messze jár!
Elmúlt és eltört itt benn
a hit, mely csak válaszra várt.
Elment s hogy nincs itt velem,
félek nincs tovább!