Egy forró nyári éjjel Jeruzsálem peremén,
Hol Jézus pihent szerény fekhelyén,
Nagy titokban Nikodémus felkereste őt,
Hogy beszélgessen kérdéseiről.
"Mester, mi azt tudjuk, hogy te Istentől jöttél,
Hogy taníts minket, azért küldettél,
Ily csodákat ember fia, senki nem tehet,
Csak az, aki fentről érkezett."
"Bizony, mondom néked, ha újjászületnél,
Úgy megláthatnád Isten országát!
Nem visz oda másik út, hát ne is keressél,
De bennem örök élet vár reád!"
"Uram, bocsáss meg, de ezt mégsem értem én...
Mondd, hogy születhet újból, aki vén?
Próbálom, de józanésszel fel nem foghatom,
Hogy mit jelent e furcsa fogalom."
Refrén
Én sem tudtam régen, mi az újjászületés,
Bár volt bennem jó szándék, nem kevés...
Mikor Jézus kézbe vette bűnös életem,
A régi elmúlt, újjá lett minden...
"Bizony, mondom néked, ha újjászülettél,
Csak úgy látod meg Isten országát!
Nem visz oda másik út, hát ne is keressél,
De Jézusban új élet vár reád!"