Én azt hittem pedig,
hogy magamat mindörökre
neked adtam, de az út egy szűk mezsgyéjén
szép virágot láttam,
és elhagytalak.
Elhagytam a nehéz utat, a nagy keresztet,
egy fa tövében állok.
Állok az esőben, lábam a cipőben,
szívem a sárban.
Néhány fonnyadt virággal kezemben várok.