Mondd, mi lehet a köd mögött,
mely vágyainkra öltözött?
Lekopasztott fák alatt a gondolat,
ég fölött a csillagok,
te látod még, bár nem vagyok,
lassan árnyék íze lesz,
ha csend a nesz.
Egy apró jelet! Legalább,
hogy én bírjam ki legtovább
a kiválasztottak közül
egyedül.
És bekopogjon az a nap
egy múló pillanat alatt,
sírni ne legyen miért,
mert van, ki ért.