Szememben könny,
a számban bor.
Még nem alszom el,
még virrasztanék Veled.
De hideg lesz a hajnal,
és megfagy az árnyék,
kialszik a tűz,
keressünk jobb helyet.
A város lármája elnémult rég,
miért nem megyünk?
Ebben a kertben hamis a csók,
kinek higgyünk?
(Zsoltár 6,3-6)
A kenyér ízét még érzem,
de a tengeren senki se jár,
halász maradok mindig,
tőlem ne várj csodát.
Ki emel föl majd a sárból engem,
ha nem Te leszel?
Ki tanít majd vakokat látni,
ha a sötét jön el?
Te várj még, mert hamis az ének Nélküled!
Csak várj még! Poklos kezünk
Te tisztítsad meg!
Az imádság most csendes,
színültig telt a pohár,
sokáig tart ez az álom,
űzd el, hogy ne féljünk már!
Nincs szavunk, amit kimondhatnánk,
hát Te légy a szó!
Ízetlenül eldobatnánk, hát Te légy a só!