Nyelvemen sincs még a szó,
Te tudod, mit mondanék.
A tenger túlsó partján laknék,
Te ott is átölelnél.
Ha azt gondolnám, elnyel a sötét,
ha úgy érezném, elnyel a sötét,
Te akkor is adj erőt, ha nem kérlek én!
Ereimben nincs még erő,
csontjaimban nincs tűz.
Az esők apja lettél értem,
hogy tisztává moss engem.
Ha azt gondolnám, elnyel a sötét,
ha úgy érezném, elnyel a sötét,
Te akkor is adj erőt, ha nem kérlek én!
Mert Te tudod, hol lakik a fény,
és a sötétségből is születhet még szép.
Sóhajtásom elfojtom már,
elnémul a hangom.
Ha felemelném Hozzád arcom,
Te lehetnél vigaszom.
Ha azt gondolnám