Gyakran behunyt szemmel járjuk a világot,
Pedig van még feladatunk.
Sokszor elfutunk, ha terved ránk mutat.
Hiába kérsz, nem világítunk.
Annyi még a kín a földön,
Annyi még a szenvedő.
Ezért indulni kell.
Nekünk, indulni kell.
Várnak minket a kérő kezek.
Van sok ember, aki kenyér után kutat,
Bár a szavaktól már jóllakott.
Van ki vizet kér, de nem kap senkitől,
Mert a szánalom rég elfogyott.
Szégyellem, hogy nem vagy büszke ránk.
Szégyellem, de ez nem elég.
Ezért indulni kell.
Nekünk indulni kell,
Várnak minket a kérő kezek.
Refr:
Szép életek hervadnak el,
Még virágzás előtt.
A rákbízott drága kinccsel,
Túl önzők vagyunk.
Minden elmulasztott szóért,
És elmaradt mosolyokért.
Te vonsz minket felelősségre,
Ha eljutunk eléd.
Körülvesznek minket bízó tekintetek.
Mi lennénk az utolsó remény.
Az árvák otthont kérnek,
Pénzt a szegények.
A meggyötört, vigaszt remél.
Rajtunk áll sok ember sorsa.
Rajtunk áll egy szebb jövő.
Ezért indulni kell.
Nekünk indulni kell.
Várnak minket a kérő kezek.
Mert te nem mondtál nemet,
Hogyha hívtak.
Te nem fordultál el, hogyha szóltak.
Látod, hiányzik belőlünk,
Ami benned volt.
Több tűz és áldozat.
Több kell, mint ami volt.