Te, aki mindig hűtlen vagy,
Most nagyon elrontottad,
Mit akarsz tőlem most már?
A szakítás fájdalommal jár,
És nekem te ne sírjál,
Miért nem gondolkoztál,
Pedálozz másoknál!
Neked végállomás,
Hát gyerünk, itt kiszállás,
Menj, másnak mondd el,
Mindazt, mit érzel,
Neked ennyi volt, kár,
Te tönkre nem teszel már!
Az álarc elrejt,
Ne lökd a sódert, nekem!
Én, neked mindent elhittem,
Belátom, eltévedtem,
Nem akarsz változni tán,
Csak azért néztél bután,
Mert hazudni akartál,
Újra megbotlottál,
Pedálozz másoknál!
Neked végállomás…
Nézd, nem hiszem,
Hogy bánod így hírtelen,
Bár fáj még nekem,
De el kellett döntenem,
Mert így nem mehet, hisz megbántottál,
És bármit mondtál,
Mindig csak hazudtál, mást vigasztaltál!
Neked végállomás…
Neked végállomás…