1. Évek múltak el, hogy engem itthagytál,
S most egyszer hirtelen újra rámtaláltál.
Tévedés volt-mondtad-hogy mást választottál,
Kezdjünk újra mindent, mert megváltoztál…
2. Neked hinni én már sajnos nem tudok.
Szó nélkül hagytál el, nem volt rá okod.
Én nemet válaszoltam, te rám borultál,
És elkezdted a sírást, hogy mindent megbántál.
R. Ne sírj a vállamon, mert úgyis kár!
Ne sírj a vállamon, mert úgysincs tovább!
Ne sírj, mert nem jöhet vissza soha már!
Azt, ami elmúlt, visszahozni kár!