Valami már rég megsebbzett engem
De nem találom az igazi sebhelyem
Őrült erővel szív magába a mély
Érzem, az esélyem immár csekély
Az emberek közönye megőrjít
Nem találom azt, ki rajtam segít...
Én mindig, mindig várom a véget
Görcsösen markolom a cigicsikket.
Láthatod te is miről szól az élet:
Van kinek szebb, mások épp hogy élnek
Te otthon ülsz, élvezed az élted
Engem az utca hív és a sötét élet...
REFR.:
Elvesztem, elvesztem a mélyben
A háborgó, ordító sötétben
Elvesztem, elvesztem a mélyben
Minden, s semmi vagyok egy személyben
Elvesztem, elvesztem, elvesztem a mélyben
Őrült erővel zuhanok, zuhanok mélyre
Talán, te tudnál, segítenél is
Dehát itthagysz, elhagysz engem mégis
Mert félsz tőlem, pedig gyenge vagyok
Lassú tűzön forgok és sorvadok
Itthagylak mostmár titeket tényleg
Érzem magamban a hatalmas feszültséget:
REFR.