Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam,
Kiégett tarló, semmi más.
Eső nem hullott régen,
felhő sem volt az égen,
Mindent tönkretett a szárazság
De hirtelen nagy szél támadt,
elsodort minden gátat,
Felhők gyűltek az ég alján.
Eső illatát éreztem,
és imádkoztam csendben:
Uram, áldásod áraszd ránk!
Refr.:
Ébredésre vár a föld, szomjas a nagyvilág
És annyi száraz év után most élő vízre vár!
Az álomból valóság lesz,
hiszem hogy felébrednek
A népek, törzsek, nemzetek.
Eltűnik majd a sötétség,
megszűnik minden kétség
Istenhez jönnek az emberek!