Mikor gyermek voltam, gyermekként színes álmokon át
éreztem, úgy kerestem a szépség illatát.
Dalolni vágytam, zengeni minden madár dalát.
De hangom igaz szóra sehol nem talált.
Az évek szálltak, szálltam én is új utak felé,
elestem és újra felálltam, színed elé.
Most már látom, kicsinységem az égig fel nem ér.
Ma is kereslek, s úgy kérlek, nyújtsd karod felém!
Tükör által, homályban ér hozzám a Fény.
Hit, remény és szeretet a célhoz elkísér.
De legnagyobb a szeretet, én hozzá tartozom.
Tőle kaptam életem, s most egészen visszaadom.
És ha angyalszóval ébreszt majd a hajnali fénysugár
Tudom, a béke otthonában örök boldogság vár
A szeretet nem múlik el,
csak csendesebben szól, engedelmes lesz.
Szívemet, ha megnyitom, hozzám költözik.
Soha nem hagy el A szeretet nem múlik el.