Én szállni vágyom az ég felé,
a szikrázó csillagok közé.
Téged vonzanak a nagy hegyek, a madárdal,
a sokszín virág, s a csöndes rengeteg.
De lásd: ugyanaz a Nap süt le ránk,
ugyanazon nyelven szól a szánk.
Hát miért ne járnánk egy utat?
Miért rejtenénk egység-álmunkat?
//: Közös az út, közös a cél, s hajónk végül majd révbe ér.
Oda nem vezethet el semmi más, csak a testvéri kézfogás! ://
Az egység tudom, létezik,
itt állunk ajtaja előtt.
Mire minden lélek szomjazik,
az egy közösség óhaja szíveket betölt.
Mondd, mit adnál, hogy újra egy legyünk?
Mit tennél, hogy egy legyen örömünk?
Kövessük hát álmaink szavát:
kéz a kézben együtt lépjünk a Remény küszöbén át!