Az utamat egyedül kezdtem el,
Még nem volt másban hitem,
De, ha megszánnál engem,
Gondolj néha rám ott fenn!
Néha úgy érzem, sosem változom;
Ott marad mögöttem minden eltévedt lábnyom,
De, ha úgy látnád jónak,
Kérlek, alakíts hozzád hasonlónak.
Nem túl rég egy csatát kezdtem el,
A bennem kavargó kérdések ellen
És minden választól
Erősebben tartom a pajzsom.
Volt egy perc, mit nem felejtek el;
A Mindenható adta nekem,
Mert az idő letelt, a lélek kész
És vallom hitemből nyert létét.
Mert van már Istenem,
A homlokom mögött érzem,
Ő adhat életet nekem.
A célt már ismerem,
A bűnöket letehetem,
S mától énekkel dicsérem.