Kérlek, ne szólj semmit, én már nem hiszek túl könnyen,
Túl sok félelem van már mélyen a szívemben,
Túl sok egyedüllét mérgezett már engem.
Még sosem értett meg, akiben én hittem,
És végül mindig egyedül maradtam,
Ma sem értem meg, hogy miért.
Éltem másként, ha volt rá esély,
De ez sem volt még elég.
Valamit el kell mondanom
1. Víz fölé hajló nyári óriások,
Gesztenyék, nyírek, nyárfák és akácok
Meséljetek nekem!
2. Mondjátok el, hogy volt egy kedvesem!
Sírnék, de könnyeimet szégyellem.
Meséljetek nekem!
R. ||: Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én. :||
3. Oly lustán hömpölyögve árad most a víz,
Nem mondja el senki el, hogy utam merre visz.
Segítsetek nekem!
4. Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim,
És talán véget érnek fájó éveim,
Új álmot hoz nekem.
R., instr., 3., 4., R., R.