Gazdag lakomák után szűk esztendők jönnek.
Mezítelen járhatsz, mert ruhára nem telik.
Kifogy már a kamra, elfogy a kenyér,
De semmilyen éhínség,
semmilyen nyomorúság
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.
Életednek ajtóján veszedelem tör be.
Szívedet a félelem hálója fogja be.
Szélvihar tombolhat, tűzvész pusztíthat,
De semmilyen félelem,
semmilyen veszedelem
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.
Szörnyű háború tör ki, falak omlanak le.
Mindhiába csordul ki szeretteink vére.
Elfogyhat reményünk, kifogyhat erőnk,
De semmilyen fegyverzet,
semmilyen háborúság
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.
Új hatalmak jönnek, új börtönök épülnek.
Láthatatlan téglából falát Te építed.
Rájössz, ez a fal saját cellád fala,
De semmilyen zsarnokság,
semmi földi hatalom
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.
Mert ha veled az Isten, kicsoda ellened?
Nem tesz tönkre a nyomor,
nem árt veszedelem,
Nem sebez fegyver,
nem zár be börtönrács,
Mert semmi nem szakíthat el Isten szerelmétől,
Nem szakíthat el minket az Ő szerelmétől