Isten e világot úgy szerette,
Hogy odaadta egyszülött Fiát.
Hogy aki hisz őbenne el ne vesszen,
Hanem éljen az, ki őhozzá kiált.
Egy szűz fogant méhében
És szült egy Fiút,
Jel volt ez neked Izrael.
Hogy a magasból eljött a naptámadat,
Velünk van az Úr Immánuel.
Ő, kinek uralma véget nem ér,
S királysága örökké áll.
Most eljött, kit úgy várt
Az elkínzott nép,
Hogy ajándékul adja Magát.
Orcáját odaadta az Őt verőknek,
Hátát hagyta, hogy szaggassák.
A köpdösés elől nem fordult el,
A gyalázkodók közt szelíden állt.
Csak néztek Őrá, akit átszögeztek,
Siratták, mit egyetlen fiút.
Mert az Úr mindnyájunk
Bűneit rávetette,
Kínhalált halt ártatlanul.
De Ő harmadnap hajnalban
Föltámadott,
Nem tarthatta fogva a halál.
Mert az éltnek királya föltámadott
S országa neked nyitva áll.
Térj hozzám, jöjj hozzám!
Eltöröltem álnokságod mint a felleget,
S mint felhőt bűneidet.