Napirendre térünk, ez az ART frakció
Törvényeket nem hozunk, az nem nekünk való
Mert az attrakció itt a porondon történik
Az ARTisták a mutatványt komolyan veszik
Tehát cirkusz, ahol mindenki jól mulat
Egy-két produkció azért a pulzusszámra hat
A zsonglőrök kezében mikrofon van
Magukhoz ragadják az alkalmat
A szórakoztatás, a könnyed felfogás
A hangulaton való egyensúlyozás
A szám végén a katarzis és a taps
Itt az idő, hogy valamit te is mondhass
Mert a fekete bárányok nem hallgatnak
Megszólalnak, ha lehetőséget kapnak
Mondhatom, ami szépen hangzik
Mondhatom, ami mindenkinek tetszik
Vagy bármit, ami kivált valamit
A szókincs nagy kincs, bővíthető állapot
Jól használva megnyit egy új távlatot
A szavak és a mondatok egésze
A kultúrának művelője vagyok, nem régésze
Mert kimondva szól a kimondott szó
Ha a hangerő magas, akkor sok a hallgató

Ref. Kimondva szól a kimondott szó
Mikrofon, hangerő és így hallható

Ma nyugodt napom volt, lazán ment minden
A gondok és a bajok nem kaptak el
A mikrofonra lépek, egy szikra pattan
Egy szelőtől minden lángra lobban
Szabad stílus, éppen időben
Visz a hangulat, hangol az ütem
Pörgetem az agyam és pörgetem a nyelvem
Gondolkozom a szöveg előtt és közben
A látószög tág, a kép néha torzult
A véleményem sokszor elfogult
Van hogy komoly, van hogy nem annyira
A lényeg, hogy a közönség fel legyen dobva
Meg a labda is, vajon ki csap rá
Nálad a passz, - zsákoljál!
De egy furcsa alak lép a helyszínre
Felszínes dolgokat hoz a felszínre
A felmenők, lemenők, szép és cifra
Mintha az egészet betanulta volna
A lírikus bérgyilkosok céloznak
Csípőből tüzelnek, nem tétováznak
Az első adag, az erőszak
A második - pá-pá - ugyanaz
Hogy ennek mi lesz az eredménye?
Gyümölcséről a fát megismerheted
Nálunk más az alaptónus és az alaphang
A hip-hop számunkra korlátlan
Egy kis felelőség, s az információ terjed
A hatás várható, csak el kell kezdened

Az éter sok kisebb-nagyobb hullám
Nincs ember, aki szabad szemmel látná
Mégis mindenen áthatol a föld alatt és felett
Ha ráhangolod magad, csak akkor érted meg
Gondolkodom, tehát vagyok, filozofálok
A lehetőségek határán meg-meg állok
Mert néha furcsa dolgokat kérdeznek tőlem
De egy valamit meg kell jegyeznem
Nem tudok mindent, nem vagyok mindenész
Ami rám tartozik, arra vagyok kész
Tehát nem tudom melyik volt előbb
A tyúk, vagy a tojás, inkább szem előtt
Tartom, hogy minden lehetséges
Figyelmem arra fordítom ami lényeges
És látok, látok de mit látok, várok
És látom magam körül a világot
Az üzenet bennem jön létre
Papírra vetve látom meg a becses képet
Ami nem fekete, és nem is fekete-fehér
Mert keverjük a színeket , és ez sokat ér
Létrejön a dolog hatékonysága
Persze, akinek nem inge, ne vegye magára
Én rappelek, mert ezt kell tennem
A hangtechnika csak segít ebben
Mert a mikrofon nem torzít, csak felerősít
Megragadom, mert ez az érzés irányít