Egykor úgy gondoltam,
Szabad vagyok, nem kötnek gúzsba.
Mint a hűs hajnal-szél,
Szabadon úgy indultam útra.
Nem volt úr, nem volt törvény,
Nem volt ég fölöttem,
Szabad voltam,
Mégis egy nap szolga lettem!
Foglyul ejtett a föld,
magához láncolt bűneimmel.
Teher volt már a lét,
Sötétség játszott életemmel.
S akkor eljött,
Ki átemelt a bűn tengerén,
Ha te is rab vagy,
Hív egy hang a szív rejtekén!
Igen, Ő az Úr,
Egyedül Ő a fényes Nap,
Nem vagy szolga már,
És nem vagy többé rab,
Igen, az Úr a szabadság,
Ő az út, az igazság!
Időn és határokon túl,
Feltámadt Jézus, légy az Úr,
Minden szívben te légy úr!
Sokan tévednek el,
kik hiszenk minden ékes szónak.
De modd a szó mennyit ér,
ha végül út szélére dobnak?
Repülnél tán az ég felé,
de nézd, helyben állsz.
Egy észrevétlen útvesztőben
rég körbejársz.
Igen, Ő az Úr,
Egyedül Ő a fényes Nap,
Nem vagy szolga már,
És nem vagy többé rab,
Igen, az Úr a szabadság,
Ő az út, az igazság!
Időn és határokon túl,
Feltámadt Jézus, légy az Úr,
Minden szívben te légy úr!