1. Nézem a tó vizét, hallom a halk zenét,
És látom az égbolt hulló csillagát.
Mint közönyös idegent, úgy érzem a végtelent.
Valahol egy gyermek sír, és semmi se jó, ami hír.
2. Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés,
Az ostobasággal szemben védtelen.
Világra jövünk valahol, és az élet néha pokol.
Ha valahol létezel, mondd, miért tűröd el?
R1. Békét adj Uram, kérlek, a háborgó szíveknek.
Békét és reménységet a megszületendő gyereknek!
3. Hallom a híreket, nézem a képeket,
Miért kell, hogy így legyen, ó Istenem?
Túl sok a szenvedés, a segítség kevés.
Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el?
R1., R1.
R2. Békét adj Uram, kérlek, békét a világnak,
Békét és reménységet, az ember ennyit csak kívánhat.
Adj békét, adj békét,
Békét és reménységet, békét a világnak!