Amikor még húsz éves az ember, dal fakad az ajkán, nem panasz.
Az éveket, még zsugorgatni nem kell, s oly édes még az illatos tavasz.
Húsz éves vagy, Istenem de szép is! Tárt karokkal vár a nagyvilág.
Május van és néked kék az ég is, mind tiéd a harmatos virág.

Húsz éves vagy, s mindezt meg se látod, úgy szeretnél felnőtt lenni már.
Ne kergessed el az ifjúságot; hisz úgyis elszáll, siettetni kár!

Refr.:
Bizony, bizony! Egy szép napon, kopog az ősz az ablakon.
S egy reggel már, a hajadon csillog a dér.
Még zeng a dal, még itt a nyár, de langyos már a napsugár.
És odakünn, egy régi dalt dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság, de nyílik még számodra sok szép virág!

Ma még talán, nagyon szeretsz, de ifjú már sosem lehetsz.
Öregfiú! Húsz éves már sosem lehetsz!

Gyors szárnyakon repülnek az évek, nem segít rajt' bűbáj, sem varázs.
Még sóhajtássá halkul el az ének, a szilaj lángból lesz szelíd parázs.
Ne kergess már tarka délibábot, várd meg mit az élet hoz eléd!
Hűvös estén vedd fel a kabátod, s örülj, hogyha ízlik az ebéd!

Öregfiú ne légy mohó, ácsi! Régi fényed lassan megkopott.
Egy nap egy lány azt mondja, hogy bácsi: ejts egy könnyet, s aztán megszokod!

Refr.:
Bizony, bizony! Egy szép napon, kopog az ősz az ablakon.
S egy reggel már, a hajadon csillog a dér.
Még zeng a dal, még itt a nyár, de langyos már a napsugár.
És odakünn, egy régi dalt, dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság, de nyílik még számodra sok szép virág!

Ma még talán, nagyon szeretsz, de ifjú már sosem lehetsz.
Öregfiú! Húsz éves már sosem lehetsz!