Ráncosképű öreg asszony reszkető kezével.
Írta ezt a kis levelet kusza nagy betűkkel
Betűi is, mint ő maga olyan nagyon görbék
A levélre itt is, ott is, ráhajolva rá hullatta könnyét.
Édesanyám a sorai de szíven találtak
Éppen akkor, mikor engem rosszra csábítottak.
Nem kell nékem az emberek gyémántja, sem gyöngye,
Többet ér az édesanyám értem ejtett sok-sok drága könnye.