ha reggel felébredek
én csak rám gondolok
eszembe jut az együtt átélt
sok gyönyörű dolog
ahogy gyengéden megfogtam a kezem
egy szép séta után
és megsimogattam a vállamat
olyan kedvesen és sután
mikor nem vagyok itt velem
rögtön elfog a félelem
és rájövök, hogy nélkülem nem ér
semmit az életem
refrén:
mindig magam előtt van az arcom
és az érzés elkísér
a rólam készült fényképemet
nem adnám semmiér
mindig magam előtt van az arcom
de ha jól belegondolok
talán nem is illünk össze,
mert hozzám túl jó fej vagyok
ha részeg vagyok vagy fáradt
sokszor helyettem vezetek
és az erőltetett poénjaimon is
fetrengve nevetek
szétdobálom a zoknim
de én mindet összeszedem
remélem mindig együtt leszek
mert ez csodás önszerelem