1. Egyszer arra ébredünk, hogy van még igazi ünnepünk,
Egy hang sincs, csak cseng a csend,
S a csendben mindenki elmereng, hogy miért,
Miért van, és miért legyen álarc meztelen embereken,
Miért van, és mondd kit véd a póráz a kutyán, ki védtelen,
Nem értem, miért érdekel, miért is kell, hogy elmondjam,
Miért van az, hogy szólni kell, s miért vállalom el?
R. Elég nagy súly van a lelkemen, mégis azt hiszem,
Ha tudnám, hogy miért, talán könnyebben elviselném.
Túl a reménytelen éveken, aki visszanéz,
Nem találja meg, amiért volt, amiért lett.
2. De egyszer ha ébredünk, lesz még igazi ünnepünk,
Én többé nem álmodom, ha a valóság besüt az ablakon,
És mondd, miért ne így legyen?
Miért ne legyen hát?
És mondd, miért ne így legyen?
Miért ne legyen hát?
R. Elég nagy súly van a lelkemen, mégis azt hiszem,
Ha tudnám, hogy miért, talán könnyebben elviselném.
Túl vagyok rég a varázshegyen, de ha visszamész,
Nem találod meg, amiért volt, amiért lett.
Ne is keresd többé, hogy miért! (6x)