Robog a vonat az éjben,
A füstben emlékek képe száll
És néha rámtalál.
Rohan a sín a fényben,
Minden állomáson érzem,
Valahol újra vár.
Soha meg nem állok érted, vagy bárkiért.
Rohanok előre az újabb emlékekért.
Refrén:
NEM TUDOK, már nem is várok,
INDULOK, új síneken járok,
De ugyanaz a láz, mint rég.
ÁLMAIM vad lángok a szélben,
VÁGYAIM veled együtt élem
És nem adom semmiért.
Régi fénykép kezemben,
Jel az évek karcai alól,
Lelkem hozzád hajol.
Mosoly bújik szememben,
És az egészet újra élem,
Magamban, valahol.
Soha meg nem állok, csak rohanok a vég felé.
Lángoló szárnyakon repülök az ég felé.
Soha meg nem állok érted, vagy bárkiért.
Rohanok előre az újabb emlékekért.
Refrén:
NEM TUDOK, már nem is várok,
INDULOK, új síneken járok,
De ugyanaz a láz, mint rég.
ÁLMAIM vad lángok a szélben,
VÁGYAIM veled együtt élem
És nem adom semmiért.