Miért, miért nincs türelmed hozzám, miért?
Hisz változnék mindenben, ha tudnék,
de nem megy, ismersz, ez vagyok én.
Már tudom, hogy a szeretlek ellentéte
nem a haragszom, inkább a közöny,
vagy valami hasonló, mi elfonnyaszt mindent,
mi a szívnek jó.
Hová repültek szárnyaimmal a madarak?
Csak te voltál nékem, csak te maradsz,
maradj is meg, amíg meg nem tagadsz.
Keserű a csókod, és csak észreveszem,
ahogy a szemedet nyitva hagyod, s álmodsz,
kit álmodsz ide most.
Keserű a csókod, mint a mandulamag,
ami tavalyról megmaradt, és nem szólsz,
pont ez a gond.
Nincs fájdalmasabb dolog, mint egy jó példa,
hány ölelés egy perc alatt, a világban,
csak nekünk nem megy, ez milyen ostoba.
A kín, a szívemig kúszik, mint a borostyán,
de onnan is hajt tovább, míg meg nem áll,
egész az agyamig, s folytogat tovább.
Keserű a csókod és csak
észreveszem,
ahogy a szemedet nyitva hagyod,
s álmodsz,
mondd, kit álmodsz ide most,
kit álmodsz ide mondd!