1. Szürke házfalak között születtem én,
Ahol a bűn az úr és nincs remény.
Magányos éjszakák; mindig lázban égek,
Hideg az eső, amit magamon érzek.
2. Nem tudok nyugodni már sehol,
Az élet túl nehéz és elsodor.
Nem számít már, csak egyszer élek,
De a másnapoktól, még midig félek.
R. Árnyékban állsz, rám vársz.
Senkit nem találsz, magányos úton jársz.
3. Magányos felhők szállnak fenn az égen,
Hiába várok, soha el nem érem.
Magányos éjszakák, mindig lázban égek,
Nem tudok nyugodni, csak egyszer élek.
R.
4. Tudom, hogy nincs remény, magányos úton jársz,
Hiába minden, csak árnyékban állsz.
Tudod, hogy semmit nem érsz, és semmit sem vársz.
Hiába minden, csak árnyékban állsz,
Tudom jól, magányos úton jársz.