Megfordítom kocsim rúdját,
itt hagyom az ősi szülőföldet,
Ahol annyi keserűség, a szívemet darabokra törte.
Nekivágok a világnak,
száz határát összejárom sorba
Valahol még nékem is jut,
egy szál rózsa viharverte gyűrött kalapomba.
Bejártam, a nagy világot,
találtam én piros rózsát százat
Piros borral, szép lány csókkal, altattam el szívemből a vágyat
Mégsem gyógyult be a szívem,
ha oly hazug a nagyvilág, s ha csúf is
Megfordítom kocsim rúdját,
a kanyargó Maros partján jobb a szenvedés is.