"Ő itt áll elöttem olyan hűvösen
Kimért, de kedves.
Imádnám falni, mint a húsos
Barackot, mikor szaftos levese nedves."
Macskakő, kikötő
Itt az éjszaka leple,
Rám borul, de villan a penge.
Ő remegve áll és nincs határ,
Rémülten szembe néz.
Itt a vég, végre megérti,
Miről szól az egész.
Ez is egy olyan, egy újabb szám,
Már nem tudom, hogy hányadik a sorban.
A szemébe fagyva a tükörképem, hm...
Igen, ott voltam.
A bárban, a várban, árván ül, egyedül,
Szorul a hurok, hirtelen nyakára kerül.
Kisírt szemmel, felhúzva elöttem áll,
Kényesen zihál.
Én elötte állok és mögöttem minden határ.
Ez is egy olyan, egy újabb szám,
Már nem tudom, hogy hányadik a sorban,
A szemébe fagyott a tükörképem.
Én az első leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló hulla holiday románc.
Én az első leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncol.
Szorul a hurok, felhúzva áll, kéjesen zihál.
Ez is egy olyan, egy újabb szám,
Már nem tudom, hogy hányadik a sorban,
A szemébe fagyott a tükörképem.
Én az első leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló hulla holiday románc.
Én az első leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló hulla holiday románc.
Én az első leszek, te bármit remélsz,
Hiába remegsz, megtudod mi a vég