Megállok a keresztútnál,
Ahol nyáron annyi fehér virág van
Visszaűz a szívem ide
Mindhiába járok künn a világban
Vándordarvak búcsúznak fenn
Dér csillog a levélen
Dér ütötte avar között
Parányi kis lábad nyomát keresem.
Megállok a keresztútnál,
Itt borult le a gyönyörű alkonyat,
Mikor ajkad legelőször,
Visszaadta az én forró csókomat
Itt simultál a szívemre,
Mosolyogva, remegve,
Itt búcsúztál el én tőled,
Hazug szóval, csalfa csókkal örökre