Elhagyott az asszony, egyedül maradtam,
Örömöt vetettem, bánatot arattam.
Most már csak a könnyű mámoroknak élek,
Nem fáj úgy az élet, ez a bolond élet.
A hajnalok könnyes álmokat temetnek,
Engem, csak a nótás éjszakák szeretnek.
Hogy ne tépje senki beteg szívem széjjel,
Simogató kézzel meggyógyít az éjjel.