Az én bánatom már nagyon csöndes bánat
Rég nem láttak sírni, mikor muzsikálnak
Vágyaim már régen megpihenni tértek
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged
Csak ne járnál vissza álmaimban éjjel,
Csak ősz sose lenne dértől ezüstszínű hulló falevéllel
Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze,
Búcsúkézfogásra jöttél el egy este
Az arcomra hulló könnyek között néztem
Mintha mi sem fájna, olyan könnyen mész el
Én meg itt maradtam, csak a szívem ment el
Megkeresni téged síró szellők szárnyán szálló levelekkel