Ha már nem segít, könny és szó
szívedben már nincs más, csak fájdalom.
Megtörten állsz, elhagy sok régi társ
csak bennem bízhatsz már.
Mint egy híd, mely a romlás a vizén,
feszül majd eléd, mint egy híd, léted zajló vizén
fekszem majd eléd.
Ha a mélyben jársz, hol nincs már út
mázsás nagy súly hull rád
s magány a földre sújt
így vár az éj, a szótlan vaksötét
csak engem hívhatsz még
Mint egy híd, mely a romlás vizén
feszül majd eléd
Mint egy híd léted zajló vizén
fekszem majd eléd.
Álmod gyors hajó, szállj fel rá
szédült nagy fényt, ne várj
elmúlt már a csillogás
Új út vár rád
S lépni félsz még
hívj majd ha kell egy társ
Mint egy híd, mely a romlás vizén
feszül majd eléd
Mint egy híd, léted kavargó árján
fekszem majd eléd
Csak hívj
Engem hívj, engem hívj
Ó, csak engem hívj